A tót atyafiak és A jó palócok novelláiban Mikszáth
megtalálta egyéni hangját. Szemlélete ugyanakkor még
alapvetően romantikus, ebből őriz meg mindig valamit
későbbi realista alkotásaiban. Értékrendje
változatlan
maradt, a megítélés hőfoka, keménysége változott. Nem
véletlenül mondta A jó palócok
elbeszéléseiről: `Magamat látom e könyvben, aminő voltam fiatal koromban, s aminő már sohasem leszek
többé.` Hiszen e két novelláskötetben az író ítélete
még könyörtelen, nem ad fölmentést a megtévedt vagy
bűnös embernek; kiáll a tisztesség, a tisztaság
mellett. A művek világa Mikszáth gyermekkorát idézi
föl: egyszerű történetek falusi alakokkal, háttérben
a
gyönyörű tájjal, a fenséges természettel.