A burok

A Földet elfoglalta a világűrből érkező idegen faj, amelynek tagjai irányításuk alá vonják az emberek elméjét, miközben testüket érintetlenül hagyják. Az emberiség túlnyomó része feladta, az ő testük már csak egy burok. A betolakodók a Földet paradicsommá változtatták. Saját maguk számára. Amikor egy nagyhírű, különc, világról világra vándorló lélek érkezik a bolygóra, az utolsó lázadók egyikének testét kapja ittlétéhez. A Vándor, aki Melanie Stryder testébe költözik, ismeri a nehézségeket amelyekkel szembe kell néznie egy emberi burokban élve. Egyvalamire azonban nem készült fel: hogy új testének előző lakója nemhogy nem költözött ki a burokból, de egyenesen visszaköveteli a tulajdonát. Melanie megtölti a Vándor elméjét az emlékeivel és képekkel a szerelméről, aki egy távoli helyen bujkál, és még mindig nem adta fel a harcot az idegenek ellen. Mivel a Vándor képtelen ellenállni a rátörő érzelmeknek, vágyakozni kezd a férfi után, akivel még soha nem találkozott.

Részlet a könyvből:"Visszatapogatóztam a börtöncellámhoz. Több hete jártam utoljára ezen a folyosón; azóta a reggel óta nem tértem ide vissza, amikor Jared elment és Jeb kiengedett innen. Úgy tűnt számomra helyesnek, hogy amíg én élek, és Jared a barlangrendszerben van, addig itt tartózkodom. Most nem üdvözölt tompa fény. Nagyjából biztos voltam abban, hogy az utolsó nyúlványban vagyok- a kanyarok még mindig ismerősnek tűntek. A bal kezemet a falon húztam végig, amennyire lent csak tudtam, és az üregem bejáratát kerestem, miközben előrecsoszogtam. Még nem döntöttem el véglegesen, hogy visszamászom- e a szűk kis lyukba, de a bejáratot legalább tájékozódási pontként használhatnám, segítene magállapítanom, hogy ott vagyok-e, ahol lennem kell. Úgy hozta a sors, hogy nem nyílt lehetőségem visszafoglalni a cellámat. Ugyanabban a pillanatban, amikor kitapogattam a lyuk tetejének érdes peremét, a lábam valami akadályba ütközött, úgyhogy megbotlottam, és térdre estem. A kezemmel, amit kinyújtottam, hogy megóvjam magam az eséstől, olyasvalamibe ütköztem, ami recsegett- ropogott, nem kőből volt, és nem illett ide."