| e-mail: | jelszó: | ||
|
|
|
|
|
| Kérjük adja meg az adatait! | Elfelejtett jelszó? | Regisztráció | |
"Lezárva ciklusaim körét, elidőztem az elemi iskola ama néhány événél, amikor tudtam repülni, anélkül hogy ismertem volna a repülés törvényeit, amikor világosabban tudtam gondolkodni, mint később, hiába bújtam szüntelenül a könyveket és tettem fel mindent a tudásra. Ezekben az elbeszélésekben megállítottam azokat az áradó, gyönyörű képeket, amelyek immár mindörökre ifjak maradnak helyettem: ebben a könyvben mindörökre ugyanaz a matrózblúzos, iskolatáskás fiúcska maradok, akit a tudó tudatlanság vastag falú üvegharangja vesz körül; aki mindig elébe megy a titoknak és az ámuló döbbenetnek, hogy lám, mi minden történik körülötte. Így fedeztem fel halandó-halódó testi mivoltomban, hogy ez a fiúcska itt bennem nemcsak a házitanítóm, nemcsak fénysugár a kései esti órában, hanem mindazon dolgok mércéje, amelyeket nem rombolhat le sem az enyészet, sem a halál." Ezt írja Bohumil Hrabal Díszgyász című kötetéről, amelyben éppúgy, mint életrajzi ciklusa előző darabjában, a Sörgyári capricció-ban, anyja, apja, nagybátyja emlékét idézi. S az álmos kisvárosét, ahol ezúttal nekilódul az idő és a történelem, hogy a családi krónika hőseit belevesse egy kegyetlen háború hétköznapi megpróbáltatásaiba, és egy "tudó tudatlan" gyermek segítségével levizsgáztassa őket tisztességből, emberségből.
Legnépszerűbb kategóriák
Szépirodalom
További ajánlataink
Kövesse velünk a szerzők születésnapját
|
Copyright © Book v3.0
|
|
|
|
|
|