Ebben a kötetben előtérbe kerül az én és a világ viszonya, ennek feltérképezési kísérlete, a külső belső történésekre való reflektálás, az öregedés kérdése, a mikro-és a makrokozmoszra való rácsodálkozás és a számvetés igénye. Bertók új verseiben nagyobb teret kap a kitárulkozás, a megmutatkozás szándéka, nem nélkülözve a humor és az önmagát is fölülről néző derű elemeit. A kötet második ciklusa 81 haikut tartalmaz, amelyekben a költőn tömörítő képessége, a gazdaságos szerkezet megépítése iránti rendkívüli érzéke mutatkozik meg, míg limerickjei a játékosság elemével színezik könyvét.