"A Vörös Oroszlánról én legszívesebben egyes szám harmadik személyben beszélek, mert teljesen önálló, külön életre kelt. Egyéni sorsa van már.
Amikor írni kezdtem, éppen az alkímisták érdekeltek a legjobban. Megragadott e kényszerűen bujkáló kísérletezők sorsa. őket pénzre, hatalomra éhes nagyurak éppúgy félreértették, mint véres történelmünk valamennyi nagy elméjét. A mentális alkímia igazi beavatottjai sohasem "aranycsinálásra" törekedtek, hanem arra, hogy "emberólomból emberarannyá" transzmutálják saját lényüket. Azon fáradoztak, hogy lelkükben, szellemükben létrejöjjön a Bölcsek Köve, az Iható Arany, az Örök Élet igazi elixírje.
A Vörös Oroszlán első kiadása megjelent a Hungária kiadónál, 1946-ban. Bestseller lett. 1947-ben államosították a kiadókat, és mint valamennyi könyvet, melynek tartalma eltért az egyetlen törvényes ideológiától, A Vörös Oroszlánt is bezúzták, elégették. Nagyon jót tett neki. A halhatatlanságról szól, tehát nem lehet megölni. Hamvaiból fölrepült, mint a főnixmadár.
Az örök emberi problémákat felvető, s azok megoldását kínáló Vörös Oroszlán tovább folytatja tehát sorsa által kijelölt pályáját, hogy átadja aktualitását soha nem vesztő üzenetét e nyugtalanító korszak szellemi támaszt kereső, gondolkodó olvasóinak."Szepes Mária